Izgatottan vártam már, hogy kicsengessenek, és végre hazaérjek. Tudtam, hogy anya később érkezik haza, ezért igyekeztem minden iskolai házi feladatot megcsinálni, utána pedig elpakoltam a szobámban, és csendben elfoglaltam magam egy kis rajzolással.
Hirtelen meghallottam, ahogy az autónk motorja berreg a ház előtt. Édesanyám volt az, aki épp nyitotta fel a garázs fedelét.
Megpillantott, ahogy az ablakból leskelődök, majd intettem neki. Szinte azonnal rájött, miért várom most még jobban haza. Tudta, hogy egyszer le kell velem ülnie, és megbeszélni mindent.
Mindent, ami miatt kicsit kívülállónak és magamnak valónak érzem magam az iskolában, amiért olyan könnyedén feltalálom magam, ami miatt így hatévesen is már komolyabban felfogom az élet körforgását
– Szia kincsem! – köszöntött anya.
– Szia anya! – válaszoltam örömtelien.
– Nagyon gyanús vagy te nekem, miben sántikálsz? – kérdezte.
– Én csak vártam rád, szerettem volna megkérdezni, hogy mi az, amit meg kell beszélnünk! – mondtam ártatlanul.
Nyilván tudtam, hogy valami köze lesz azokhoz a dolgokhoz, amit meséltem neki szinte heti rendszerességgel.
– Légy türelemmel kérlek, eszem valami uzsonnát, és utána a tiéd vagyok! – mondta kedvesen.
Leültem vele szembe, és néztem, ahogy falatozik. Csendes volt mindegyikőnk, nem igen beszélgettünk. Csak néztem a nagy barna szemeimmel, olyan nyugodtságot árasztott magából.
Olyan érzés fogott el, mintha nem csak most lettünk volna együtt. Mintha máskor, egy másik életben már találkoztunk volna.
Akkor én ezt nem tudtam volna megfogalmazni sehogy sem, így csak annyi jött ki a számon, hogy „szeretlek”.
– Amikor én kislány voltam, mint most te, én is másnak éreztem magam. Tudom, hogy furcsa neked ez a sok élmény az álmaiddal kapcsolatban, hiszen általában a te korodban nem álmodik az ember minden nap. Nekem is hasonlóan kezdődött! – mondta.
– Ezt meg hogy érted? – kérdeztem izgatottan. Te is álmodsz ilyeneket, mint én?
– Nem teljesen. Tudod, a te nagymamád az én koromban mindig elhessegette ezeket a beszélgetéseket. De ott van a te dédid, az én nagymamám. Ő mindig meghallgatott és mesélt bizonyos dolgokat, amit majd csak később fogsz megérteni.
Sokszor álmodtam rémeket, vagy éppen valami szépet, és nem bírtam elengedni őket, fel kellett, hogy dolgozzam valahogyan, de ebben az én anyukám nem segített. Így jött szóba a te dédid.
Ha az információk nem csalnak, a dédi mama anyukája egy híres médium volt az ő korában. Sokan jártak hozzá tanácsokért, vagy éppen ő figyelmeztetett embereket várható fordulatokra.
– Mi az, hogy médium? – kérdeztem értetlenül.
– Olyan személy, aki megérez és meglát bizonyos dolgokat, amire más nem képes – magyarázta.
– Akkor te is ilyen vagy anya? – kérdeztem riadtan.
– Erről majd később! – válaszolt. – Előbb hadd fejezzem be a történetem!
– Tudod, a te dédid mindig is nagyon kíváncsi volt. Valószínűleg örökölhette ezt a képességet, ami neki is, és nekünk is megvan. Amikor álmodunk, nem feltétlenül mindig a vágyainkat látjuk, hanem bizonyos dolgokat akár előre. Olyan történéseket, amelyek próbálnak minket figyelmeztetni arra, hogy vigyázunk magunkra. Akkoriban ezt titkolta, hiszen mindig lesznek és vannak olyan emberek, akik ezért megvetnek minket. Viszont akinél egyszer a mama bizonyította, hogy lehet neki hinni, akkor utána már bíztak benne és jártak hozzá. – folytatta.
– Csak sajnos ez nem ilyen egyszerű. Az információ nem mindig akkor jön, amikor szeretnéd, így ő elkezdett kártyavetéssel is foglalkozni. Szépen lassan az égiektől kapott tudása mellé hozzátanult még más úgymond foglalkozásokat is, amivel szépen, de lassan beleláthatott a jövőbe. Az, hogy ez családon belül hogyan száll anyáról gyermekre, nem tudni, de az biztos, hogy nekem és neked is van ehhez tehetségünk.
– Vigyázni kell vele, mert nem szabad emiatt a jelenlegi életedet eldobni, hiszen az, amit látsz az más, mint amit tapasztalsz! Az összes álmod, amit meséltél, jelentéssel bír. Néha olyan dolgokat is meséltél már nekem, amiket nekem még a nagymamám mesélt a háborúról, holott neked nem kellene tudnod erről, honnan is tudhatnád?
Egy egész estébe nyúló beszélgetés volt ez, de még közel sem volt vége. Rengeteg kérdés fogalmazódott még meg bennem, de most ismét az álmok országába készültem, az álmosság igen csak felerősödött bennem…
Mirjam
